Biedermeier csendes halála: a szegénység és Schubert a fókuszban

Biedermeier csendes halála: a szegénység és Schubert a fókuszban

Bécs 1820 körül ellentmondásokkal teli hely volt, amelyet kulturális jólét, de hatalmas szegénység és betegségek is jellemeztek. Ezt a lenyűgöző korszakot, amelyet biedermeiernek hívunk, a podcast legújabb epizódja fedezi fel pillangó részletesen megvizsgálta Florian Klenk és Christian Reiter. A két szakértő a híres zeneszerző, Franz Schubert életének szenteli magát, akinek maradványait nemrégiben vizsgálták meg. Schubert élete jól példázza a biedermeier korszak kihívásait – amelyet a megszorítások és a művészi kifejezésmód a kedvezőtlen körülmények ellenére is jellemeznek.

A bécsi gyermekek helyzete különösen aggasztó volt: 1820 körül a házasságon kívül született gyermekek mintegy 80%-át találták meg, és megdöbbentő 90%-uk korai halált szenvedett élete első évében. A szegénység széles körben elterjedt, és sok háztartásban nem volt lehetőség családalapításra. A pénzhiány, az élettér hiánya és a kilátástalanság volt a napirend. Ebben az összefüggésben Schubert tanítói családban nőtt fel, és kórusfiú, segédtanár és végül nemesi házizenész lett – egészen korai haláláig, 31 éves korában.

A biedermeier korszak és jelentősége

Az 1815-től 1848-ig tartó biedermeier korszak több, mint egy irodalmi vagy művészeti mozgalom. Hangos Wikipédia Ez a napóleoni háborúkra adott reakció volt, és Klemens von Metternich alatti politikai stabilitást tükrözi. Ennek a korszaknak egyik szembeötlő jellemzője a középosztály növekedése, amely az irodalomban, a zenében, a képzőművészetben és a belsőépítészetben talált kifejezést. Az akkori művészet nyugodt, otthonos volt, és gyakran a magánélet témái is befolyásolták.

A biedermeier kultúra nagyra értékelte a hatást, az érzékenységet, a mértékletességet és a szerénységet; Értékek, amelyek olyan fontos művészek munkáiban nyilvánultak meg, mint Beethoven, Schubert és Carl Spitzweg és Ferdinand Georg Waldmüller festők. Különösen szembeötlő, hogy a politikai kérdések gyakran háttérbe szorultak, miközben a hazai és a mindennapi gondok központi szerepet kaptak. A hétköznapokba való visszatérést olyan műszaki-gazdasági változások is elősegítették, mint a vasútépítés megkezdése és a vízvezetékek építése.

A társadalmi valóság

A kulturális virágzás ellenére a valóság sok bécsi számára más volt. A polgári életet nagymértékben meghatározták a korabeli ellentmondások. A háztartások felét érintette, hogy a házastársaknak nem volt kilátása a jövőre. A bezártság érzése és a háború utáni mentalitás jellemezte az embereket, ugyanakkor a jobb életre való törekvés.

Ennek a korszaknak lenyűgöző példája található „Az Alt család gyalogjátéka a kertben” című festményen, amelyet Franz Alt készített 1840 körül. A középosztály életét ábrázolja, és a Bécsi Múzeum gyűjteményének része. Ez a kép azt illusztrálja, milyen volt a biedermeier korszak – a remény és a kétségbeesés, a művészet és a mindennapi élet keveréke. Kulturális virágkor volt, amikor számos olyan fontos személyiség bukkant fel, akik ma is formálják a bécsi társadalmat.

A biedermeier korszakot tekintve nemcsak az akkori művészeti alkotásokat és irodalmi mozgalmakat ismerhetjük meg, hanem azokat a társadalmi körülményeket is, amelyek körülbelül 200 évvel ezelőtt meghatározták az emberek életét. Megmutatja, milyen mély volt a jobb élet utáni vágy egy nehéz időszakban, és ez a vágy hogyan formálta ennek a korszaknak a kultúráját is. A bécsi történelem lenyűgöző fejezete, amely ma is aktuális.