Tíz év Helmuth Lohner nélkül: A bécsi színházművészet egyedülálló példája

Tíz év Helmuth Lohner nélkül: A bécsi színházművészet egyedülálló példája

2013. június 23-án hunyt el a sokoldalú művész, Helmuth Lohner, aki nemcsak színészként, hanem színházi rendezőként és rendezőként is megmutatta, mire képes. Születésnapja 1933. április 24-én Bécs-Ottakringen esett, ahol lakatos fiaként született. Miután a grafikai szakmában tanult, és az esti kurzusokon megszerezte az érettségit, úgy döntött, hogy valóra váltja álmát a színészetről. Magánszínészórák után 1952-ben debütált a Baden City Theatre-ben, ami egy lenyűgöző karrier kezdetét jelentette.

Az út többek között a Klagenfurti Városi Színházba vitte operettbuffóként. 1953-tól a Theatre in der Josefstadtban dolgozott, ahol 1963-ig több mint 60 ősbemutatón vett részt. Első találkozása a közönséggel ott volt a „Südfrucht”-ban, 1953. július 25-én. Az ezt követő években Lohner rendszeresen szerepelt a Bécsi Burgtheater23-on és a teljes Salzburgi Fesztiválon is, nyáron a Salzburgi Fesztiválon. Több mint tíz éven át különösen tündökölt Hofmannsthal „Everyman” című művében.

A sokszínűség embere

Az a báj, amelyet Lohner ki tudott fejleszteni, nem csak a klasszikus szerepeiben, mint Richard, Hamlet és Faust tükröződik. Komikus szerepekben is remekül teljesített. Munkássága a legnevesebb berlini, müncheni, düsseldorfi, hamburgi és zürichi színpadok között mozgott. Nemcsak színészként formálta meg a Theatre in der Josefstadt-t, hanem 1997 és 2006 között igazgatóként is intézte ügyeit.

A filmen is nyomot hagyott. Lohner 1955-ben debütált Josef von Báky „Hotel Adlon” című művével. A következő években olyan népszerű szórakoztató filmekben volt látható, mint a „The Wirtshaus im Spessart” és a „The Beautiful Liar”. 1963-tól a televízióban is tevékenykedett, és a 90-es években olyan produkciókat rendezett, mint a „A nagypapám a legjobb”.

Díjak és elkötelezettség

A közönség kedvenceként számos kitüntetést kapott, köztük a Kainz-éremmel (1980) és a Nestroy-gyűrűvel (1988). Színészi tehetségét „Osztrák Kamaraszínész” címmel (1993) és a Theatre in der Josefstadt tiszteletbeli tagságával (2003) ismerték el. Munkásságát a Bécsi Államért Szolgálatért járó aranyérem (2006) is megkoronázta. Emellett Lohner egész életében elkötelezett volt a társadalmi kérdések iránt.

Haláláig nyelőcsőrákban szenvedett, és nem csak művészetét hagyta hátra, hanem két lányát, Konstanzét és Therese-t, valamint számos rajongót és tisztelőt. Végső nyughelyét a bécsi Grinzing temetőben találta meg, ahol mindig mesteri tehetségként és melegszívű emberi jellemként emlékeznek rá. Amint az SN beszámolt róla, öröksége továbbra is él a helyi kultúrtájon.

Helmuth Lohnert nem felejtik el annak a színésznek és személynek az emlékére, aki szívvel és szenvedéllyel egész életét mesterségének szentelte.