A piros séta: Antifa megkezdi a harcot a fasizmus ellen Bécsben!

Transparenz: Redaktionell erstellt und geprüft.
Veröffentlicht am

A cikk rávilágít az ausztriai történelmi antifasiszta akcióra, annak eredetére, jelentős eseményekre és a fasizmussal szembeni ellenállásra.

Der Artikel beleuchtet die historische Antifaschistische Aktion in Österreich, deren Ursprünge, bedeutende Ereignisse und den Widerstand gegen den Faschismus.
A cikk rávilágít az ausztriai történelmi antifasiszta akcióra, annak eredetére, jelentős eseményekre és a fasizmussal szembeni ellenállásra.

A piros séta: Antifa megkezdi a harcot a fasizmus ellen Bécsben!

2025. november 4-én Bécs az antifasiszta fellépés eseménydús történetére tekint vissza, melynek gyökerei az 1930-as évekbe nyúlnak vissza. Az „Antifa”, ahogyan ma gyakran nevezik, nem formalizált szervezetként indult, hanem a fasizmus fenyegetésére reagáló politikai gyakorlatból nőtt ki. 1932 májusában a Németországi Kommunista Párt (KPD) elindította az „Antifasiszta Akciót”, ezt a modellt később az Osztrák Kommunista Párt (KPÖ) is átvett egy széles munkásfront kialakítása érdekében a fasizmus ellen, mint a junge Világ.

Ausztriában az antifasiszta tevékenység csúcspontját 1932. szeptember 4-én érte el, amikor mintegy 10 000 antifasiszta gyűlt össze az Engelmann Arénában, hogy megakadályozzák Adolf Hitler bécsi megjelenését. Ez nem volt veszélytelen, mivel az időszakot a politikai csoportok közötti erőszakos összecsapások jellemezték. A hivatalos tiltások ellenére a KPÖ szórólapokon és a „Die Rote Fahne” pártújságon keresztül mozgósította támogatóit. Bár az Osztrák Szociáldemokrata Munkáspárt (SDAP) hivatalosan nem vett részt, számos támogatója csatlakozott a tiltakozáshoz – írja a wikipedia.

Antifa, mint válasz a politikai szélsőségességre

Nem szabad alábecsülni az Antifasiszta Akció befolyását ebben az időszakban. Az 1932. áprilisi bécsi tartományi választásokon az NSDAP 17,4 százalékot ért el, ami aggasztó jelzés volt az akkori politikai környezet számára. A KPÖ felszólított minden munkásosztályt, hogy álljanak össze a fasizmus ellen. Különösen feltűnő volt 1932. szeptember 18-a, amikor az NSDAP Joseph Goebbels vezetésével egy csererendezvényt és egy félkatonai egységekkel kísért felvonulást tervezett. Válaszul a KPÖ „piros sétát” kért a náci felvonulás megzavarása érdekében, ami heves összecsapásokhoz vezetett a biztonsági őrrel, ahogy a junge Welt-bummel.

Az Antifasiszta Akció szórólapja ezt a gyűlést a fasizmus és a rendőrterror elleni küzdelem „első felvonásaként” jellemezte. A tömeges mozgósításnak ez a formája hatékonynak bizonyult, és az akkori kormány kénytelen volt lemondani Hitler tervezett bécsi látogatását – ami óriási arcvesztést jelentett mind az NSDAP, mind a kormány számára. A bécsi „Hitler-nap” elmaradt.

Hosszú távú hatások és modern párhuzamok

A KPÖ és támogatói nemcsak szervezeti erővel próbálták megállítani Hitlert, hanem egy önvédelmi hálózatot is fenntartottak, amely védelmet nyújtott a náci célcsoportoknak, és ez a stratégia a mai napig tart. Az 1932-ben alapított Antifasiszta Hét a KPÖ válasza volt az NSDAP Gau pártkonferenciájára – egy egyértelműen átpolitizált ellenrendezvényre. Ez az akció és az egész antifasiszta mozgalom Ausztriában jelentős mértékben az 1932. szeptember 4-i mozgósítással kezdődött, amelyet utólag úgy tekintenek, mint a szervezett antifasiszta ellenállás kezdetét.

Az Antifa ausztriai története azt mutatja, hogy a fasizmus elleni küzdelem nem egyszerűen a történelemkönyvekben ér véget, hanem továbbra is a politikai szerepvállalás élénk és szükséges formáját képviseli, amely még ma is releváns párhuzamot mutat a modern tiltakozásokkal és mozgalmakkal. Ez a fejlemény az európai antifasiszta akció tágabb kontextusában is látható, amely fontos szerepet játszott a különböző történelmi szakaszokban, ahogy a wikipedia kifejti.