Színház a mikroszkóp alatt: Új művek és kirobbanó témák Bécsben!

Színház a mikroszkóp alatt: Új művek és kirobbanó témák Bécsben!

Bécs kulturálisan élénk, mint valaha. A 2025-ös színházi évad már sok mindent kínál, friss produkciókkal és figyelemre méltó darabokkal. Ma minden a siker és a kudarc egyensúlyáról szól a város színpadain. Az elmúlt hónapokban olyan szerzők új műveit élvezhettük, mint Turrini, Mitterer és Kehlmann, akik kreatív megközelítésükkel elbűvölték a közönséget.

Különösen izgalmas Nikolaus Habjan bejelentése, aki Berlinből Bécsbe hozza a „Schicklgruber” című groteszk vígjátékot. Andrea Breth, aki a híres színpadokon nyújtott lenyűgöző produkcióiról ismert, szintén Christopher Hampton „A német élet” című darabjának szenteli magát. Ez a darab Brunhilde Pomsel, Joseph Goebbels személyi titkárának megindító feljegyzésein alapul. Lore Stefanek kezdeményezte az együttműködést Breth-tel, Föttinger pedig izgalmas eseménynek minősíti az első építési tesztet, melynek eredménye sokszólamú produkcióval kecsegtet.

Mozgóképes életkép

Az 1911. január 11-én született Brunhilde Pomsel nemcsak Goebbels irodájának központi figurája volt, hanem összetett múlttal rendelkező nő is. 2014-ben, 103 éves korában, egy 30 órás interjún alapuló „A német élet” című dokumentumfilmben osztotta meg emlékeit. Élete a berlini zsidó közegben kezdődött, 1933-ban csatlakozott az NSDAP-hoz, majd 1942-ben egy náci barátja javaslatára a Birodalom Felvilágosodási és Propaganda Minisztériumába helyezték át. Ott gyorsíróként dolgozott a háború végéig, a statisztikák manipulálásával és a propaganda terjesztésével foglalkozott.

A háború után Pomsel drámai fordulatot élt át – három koncentrációs táborba zárták, majd Nyugat-Németországba szökött, ahol nyugdíjazásáig titkárnőként dolgozott. A náci rezsimben eltöltött idő egyértelmű nyomot hagyott az életében, bár haláláig kitartott amellett, hogy semmit sem tudott a „végső megoldásról”.

Színház az ideológia árnyékában

A történelem sötét fejezeteivel való szembenézés nem megy visszhang nélkül a színházban. A náci Németországban a hatalmon lévők megpróbálták a színházat saját céljaikra felhasználni, és szigorú befolyást tartottak fenn a drámaírók és színházalkotók felett. A művészeknek vagy alkalmazkodniuk kellett, visszavonulniuk vagy kivándorolniuk, miközben sok ragyogó elme hagyta el az országot. A Weimari Köztársaság eszméit, mint például a szellemi szabadságot és a kísérletezési vágyat, az unalmasság és sovinizmus váltotta fel.

A cél a nemzettudat kialakítása és a „hősi szívek” felébresztése volt, különösen a fiatalok körében. De a valóságot gyakran a cenzúra és a kreativitás hanyatlása jellemezte – sok fontos mű elveszett a könyvégetés során. A színház feletti irányítás a „Reichstheaterkammer” kezében volt, amelynek döntő döntéseket kellett jóváhagynia egy nacionalista szellemi struktúra felépítéséhez.

De a történelem ellenére a színház ereje töretlen marad. Matthias Hartmann, a Burgtheater egykori igazgatója jelenleg Bernhard „Színházmester” című művét rendezi, és olyan sztereotípiákra reflektál, mint a rasszizmus és az életkor szerinti diszkrimináció. Föttinger a színpadi despota címszerepét is magára vállalja, és megvilágítja a művészet és a társadalom interakcióit.

Úgy tűnik, Bécs egy olyan színházi szezonba kezd, amelynek nem csak a szórakoztatás, hanem az elgondolkodtatás is a célja. A történelem és a jelen színes elegyében izgalmas lesz látni, milyen történeteket mesélnek majd el városunk színpadai a következő hónapokban.

Az aktuális bécsi színházi szezonról bővebben a riportokban olvashat news.at, Wikipédia és theatre-info.de olvass fel.